Epermanók? Sziasztok?

Költői kérdés.

Képzeld el, hogy van egy ház, ahol teljesen egyedül élsz és nincsen benne semmi. És vagy te meg ez az üres ház, és egyetlen egy dolog van a kezedben, ami viszont óriási. A te feladatod, hogy változtass. Bármit. Megfogod magad szépen felállsz és teszel. Aztán egy kis erőfeszítés után szétnézel és van a ház meg te. És van a ház, amiben van bútor, szépen kifestett falak, kandalló, meleg, otthonos érzés, festmények, képek. Igen, képek, mert van családod. Vannak barátaid, vannak emberek. És mindez azért, mert tettél. Mert felálltál, és egy üres házból, meg csupán önmagadból azt csináltad amit akartál, amire vágytál.

És nézd, még csak nem is kérdés volt.

Hogy rohan ez az őrült világ

Jó oké értem én, hogy totálisan teljesen eltűntem de van magyarázatom bőven. És ha jobban belegondolok meg is állja a helyét. Az utóbbi két hónapot felváltva töltöttem itthon, a városban este, a városban nappal, fesztiválon, a hegyekben és a kórházban is. És őszintén? Fogalmam sincs hogy hogyan kezdjem el az egész írást. Gondoltam így, hogy most nem igen tudok kimozdulni a lakásból, és az egyetlen felüdülés a finom limonádém, bekuckózok a szobámba és elkezdem. Na ja.

A sok vidámságról, pozitivitásról való papolásomat még én is elhittem, és átadtam magam a nyár őrületének, amikor minden úgy jön magától, és amúgy is kit érdekel mert nyár van. És a nyárnak van egy alapszabálya, amit nem lehet elfelejteni ahhoz, hogy ne ess kétségbe. Akinek hiányzol, az nyáron is keresni fog. És ez tényleg így van. Soha sem szabad leragadni és befordulni. Egy kis kikapcsolódás mindig kell. És tudod mit? Én is ezt csináltam. Felálltam, elmentem haverommal bulizni. Mert miért? Mert kell az. Azért mert oké, nem vagyok olyan hogy most akkor buli, és leiszom magam a sárga földig. De nagyon sok új figurát ismertem meg. És tudod mit? Jó volt. És örülök.

És jajj regéket mesélhetnék a fesztiválról. Oké, nem nagy cucc hiszen csak egy kis Campus fesztivál, de vissza akarok menni az időbe annyira iszonyatosan jó volt. És tudod hogy megy egy ilyen fesztivál? Otthon a kis füzetedbe bekarikázol vagy 25 koncertet hogy "UUU erre mindenképpen el akarok menni." meg hogy "Jajj ott fogok csápolni az első sorba". És milyen a fesztivál? 41784125 forintos telószámlát csinálva ide oda rohangálva keresitek egymást a srácokkal, mert valaki folyamatosan eltűnik, vagy éppen Zsanettet állította meg egy 40 és a halál közötti jóember hogy lenne e kedve egyet "kígyózni". Jajj. És aztán ha csodák csodájára mindenki meg van, és az alapozáson is túl vagyunk, és mindenki vigyorog mint a tejbetök, és már nincs is hangod a sok sikoltozástól és folyik rólad a víz, de kit érdekel? Beértek egy koncertre, a legmagasabbat előreküldve mindenki kisvonatban összekapaszkodik hogy előre törhessünk. És sikerül. És koncert, zene, emberek, mindenki boldog, kiabál énekel. Az egész tömeg egy emberként ugrál, és teljesen közvetlenek veled, mint ha vagy ezer éve ismernétek egymást. És odajön egy srác a hihetetlenül szép kék szemeivel és maga felé fordít, majd megszólal hogy "Lesmárollak.". És fogalmad sincs, hogy ki ő, de nem is érdekel. Na meg az "ingyen ölelés"-es gyerek aki egy kis táblával a nyakában mászkál. Hányszor öleltem meg? Nem emlékszem. És a szíved a zenére ver, és melegség meg bizsergés járja át az egész tested, de tiszta kóma vagy mert már napok óta nem aludtál rendesen. Egyszerűen kihagyhatatlan. Nem lehet anélkül élni, hogy legalább egyszer ne menj el egy fesztiválra. Hallod öcsi. Muszáj!!! És ha nem lenne kivel, komolyan mondom, keress meg. Bárkivel nagyon szívesen. Regéket tudnék írni az egész érzésről. Csodálatos!!!!

És persze a Campus vége után, van 2 órám, hogy összepakoljak mert a kis család indul a hegyekbe. Jajj. Nem vagyunk valami egyszerű család, én a tesómmal anyával és nevelőapummal. De azt, hogy 10 napon keresztül szinte egy percet se leszünk a szálláson, ahol a padláson menyétek lakoznak. Na azt nem gondoltam. Komolyan az egész egy nagy kirándulás volt. Ide másztunk oda másztunk. És persze az sem maradhatott ki hogy a túra utolsó 200 méterét ne a hátsófertályomon lecsúszva tegyem meg. Szokásom elesni.:c

Aztán haza, borzalmas gyomorgörcsök, szédülés, problémák, kórház. Kaptam bogyókat. Most már jobb.

Tudod, írni tudnék neked még vagy ötven oldal tömény áradozást, de hát ki olvasna el annyi sok szöveget? És még nincs vége a 2014-es nyárnak sem. Szóval ennyi! Nincs több kifogás! Hallod? Nem érdekel. Állj fel most és irány a természet. Nehogy az legyen, hogy a semmittevés átveszi a hatalmat fölötted. Aztán kíváncsian várom a híreket. Puszillak drágám.

                                                                                                            -B

06.23. vissza!!!!!!

Imádom, de mégis utálom. Azt a kis piszkáló érzést, amikor valami jó történik. És utána azon gondolkodom, hogy mit is kellett volna máshogy csinálnom. Mit is kellett volna tennem, mondanom. És fura ez az egész. Le sem lehet írni. Meg sem próbálom. Érted te, azt hiszem, hogy miről próbálok mesélni. Tudod. Amikor így a hasad bizsereg, kirázz a hideg, érzed a szíved minden egyes dobbanását, és ha becsukod a szemed enyhe szédülés fog el.. tudod.. fantasztikus..

                                                                                                                              -B

Péntek 13, telihold és tízmilliószoros nap

Azt mondják az okosok, hogy ha valamire sokat gondolunk, akkor bevonzzuk magunknak. Hát remélem. Tulajdonképen azt hiszem akkor én lennék a világ legboldogabb embere. Bár így sem panaszkodhatom, elvégre a nyárra is elég sokat gondoltam. Na jó, rengeteget és láss csodát eljött! Bár nem hiszem, hogy ezt én vonzottam volna be, de ha mégis, akkor igazán nincs mit a virágokat az öltözőmbe kérem. És amúgy is legyünk most már teljesen vidámak, mert szünet van. Ráadásul nyári szünet! Úgyhogy ezen a csodálatos, különleges napon szeretnék mindenkit megkérni arra, hogy érezze magát a lehető leges legjobban idén nyáron. Szerezz emlékeket, csináld azt, amit holnap megbánnál. Bármit! Elvégre egyszer vagyunk fiatalok! A sok szarsággal meg majd szeptemberben foglalkozunk.
És ha már ugye a mai nap a kívánságoké, a szerencséé a kezdeté, a végé, a reménykedésé, az örömé valamint azé a bizonyos bevonzásé, kedves péntek 13, kedves telihold, kedves tízmilliószoros nap, és mélyen tisztelt csillagok, tudjátok mi a dolgotok. Kérlek tegyetek meg minden tőletek telhetőt. Kérlek. Legalább most az egyszer..
 
                                                                                                                          Csirió (L)
                                                                                                                                 -B

Szeretném..

Hogy mit szeretnék vele? Először csak kis dolgokat. Csak hogy együtt legyünk. Csókoljon, öleljen, simogasson. Bújjunk össze, aludjunk együtt. Mellette elaludni, mellette felébredni. Randizni vele. Elmenni fagyizni, moziba, állatkertbe ... csak úgy sétálni a városban, nevetni az embereken. Nevetni. Rengeteget nevetni. Szeretnék vele napokig az ágyban feküdni vicces filmeket és sorozatokat nézni és csak nevetni és tömni a fejünket pizzával, gyrossal és minden ilyesmivel. Szeretnék vele elmenni edzeni. Akár futni ... versenyezhetnénk is, hagyna nyerni. Vagy csak biciklizni ... mondjuk a Balaton körül. Elmenni vele a Balatonra, lángossal tömni a fejünket, megvenni a legcukibb úszógumit és matracot és csak játszani a vízben, mint a gyerekek. Szeretnék vele videójátékokat játszani. Mondjuk NBA-t vagy valami autóversenyt ... hagyna nyerni. Szeretnék vele télen hóembert építeni, elmenni szánkózni, szeretném ha megfürdetne a hóban. Szeretnék átfagyva hazaérni és beülni vele egy forró vizes fürdőre a kádba. Aztán csak a kanapén az ölében fekve forró teát kortyolgatni és beszélgetni órákig. Szeretnék vele olyan napokat tartani, amikor csak az ágyban fekszünk egész nap, szeretkezünk és nem vagyunk elérhetőek senki számára. Szeretnék vele péntek éjszaka sétálni a városban. Szeretnék vele otthon kettesben borozni ... akár lerészegedni. Szeretnék vele ÉLNI. Szeretném, ha reggelente együtt ülnénk az erkélyen és fognánk egymást kezét miközben kávézunk és szívjuk azt a szar cigit. Szeretnék vele elmenni motorozni, csak száguldozni és leszarni mindent és mindenkit. Szeretném vele max hangerőn hallgatni a kedvenc zenéinket és leszarni, hogy a szomszédok mit gondolnak. Szeretném vele körbeutazni a fél világot. Szeretnék vele elmenni a kedvenceink koncentjére. Szeretném, ha megkérné a kezem. Szeretném, ha együtt szerveznénk meg az esküvőnk minden részletét. Szeretném, ha fogadalmat mondanánk egymásnak. Szeretném ha vennénk egy üres házat. Ha együtt találhatnánk ki, hogy milyen színűek legyenek a falak, a szőnyeg, milyen képek legyenek a falon, minden egyes apró részletet. Szeretném a közös gyerekünket várni. Együtt válogatni a babaruhákat, a cumisüveget, a játékokat, mindent, amire csak szükségünk lehet. Szeretnék vele órákig csak arról beszélgetni, hogy mi legyen a pici neve. Szeretném, ha minden egyes pillanatánál együtt lehetnénk ott vele. Mikor kimondja az első szavait, mikor megteszi az első lépéseit, mikor majd elkezdi az óvodát, az iskolát, mikor befejezi azokat és elkezdi a saját kis önálló életét felépíteni. Addig is szeretném, ha egyszerű családi hétköznapokat élhetnénk, de sosem hagynám, hogy ellaposodjon ami kettőnk közt van. Szeretném minden nap megcsókolni mielőtt elmegy munkába, még ha előtte este veszekedtünk is. Szeretném minden nap finom ebéddel várni haza. Szeretnék vele minden nap szeretkezni. Szeretném néha csak meglepni egy masszázzsal mikor hulla fáradtan jön haza. Nem várom el, hogy megjegyezze az évfordulónkat, a névnapomat, inkább csak néha egy sima hétköznapon lepjen meg egy szál virággal. Szeretném, ha rengeteg közös családi programot szerveznénk, ha rengeteget mennénk együtt kirándulni, nyaralni vagy egyszerűen csak leülnénk a nappali közepére és együtt játszanánk a gyerekeinkkel. Szeretnék vele boldogan élni, boldogan élni míg meg nem halunk.

              -Ismeretlen szerző

Nagytakarítás

Az embereknek vannak álmaik. Vannak azok az álmok, amiket kiskorodban elkezdesz dédelgetni és folyamatosan egyre nagyobb lesz. Egyre színesebb, egyre elérhetőbb. És küzdened kell érte. Küzdened kell valamiért, ami fontos. Mert ezt akarod. Ez az ami neked számít az életben, és ez így van rendjén. Mindig kell valami. Mindig kell lennie valaminek amiért harcolsz ami számít, ami fontos. És hogy ha az egyik zsákutcába is fut nem állhatsz meg. Nem lehet, higgy nekem. Oké. Tegyük fel. Feladod, megállsz, összeomlassz. Lehet. Miért ne lehetne? Na most akkor egyedül vagy, sírsz, zokogsz, csak a fájdalommal foglalkozol. Csak az van előtted, ami szomorúsággal tölt el. Csak ezt érzed, és ettől még jobban elkeseredsz. És mind e közben elrohan melletted az idő. Hé! Fiatal vagy te még. Nekem elhiheted. Jobb ha a következő célodra koncentrálsz. A következő lépésre. Arra, hogy menj tovább. Aztán közben, néha, meg megállva visszagondolsz, elszomorodsz. Persze, tudom. Olyan ez, mint amikor kiselejtezzük a szobánkat. Minden egyes nagytakarítással eszünkbe jut az egész év. Minden kidobott papírdarab, félretett emlék régebbi érzéseket ébreszt fel bennünk. Talán ezért is van, hogy az emberek utálják a nagytakarítást. Vagy csak lusták. Inkább az utóbbira tippelnék..
           
                                                                                            -B

vízben oldódó papírlap

Azt hiszem ez is eljött. Mármint az április közepére gondolok. Tudod, még most volt tél. Sőt még most volt tavaly. Sőt még minden tegnap volt. Hihetetlen. De mégis olyan hosszú.

Mit csinálnál? Melyik pillanatba mennél vissza, hagy attól a pillanattól újra kezdhetnéd az egészet? Melyik lenne az a becses pillanat, ami egy mérföldkőnek számítana az életedben? Amihez viszonyítanád az egészet? Akár egy teljesen aprócska emlék. Egy emlék, ami után valami elromlott. Amit rosszul tettél, véletlen, direkt, nem tudtad hogy mi lesz. De nem jó így. Vissza akarok menni. Gyere! Menjünk együtt. És akkor megmutatom. Végig nézheted az egészet, hogy mit csináltam, hogy mennyire örültem, vagy éppen mennyit sírtam. Csak kérlek, gyere velem, és menjünk vissza. Menjünk vissza, és hozzunk rendbe mindent. Csak egyetlen napot akarok megváltoztatni, egyetlen egy döntésemet. De kellesz hozzá. Azt akarom, hogy velem gyere. Mert rólad van szó. És félek. Félek attól hogy elveszítelek. Persze, mondhatod, hogy késő és hogy gyerekes vagyok. Mondhatod, hogy hisztizem, hogy idegesítelek. Mondhatsz bármit. Csak egyetlen egy napot adj. Egyetlen egyet, hogy veled legyek. Utána, ha azt akarod békén hagylak. Ha azt akarod nem beszélek veled, ha azt akarod nem kereslek. Csak kérlek, hadd mondjam el normálisan, hogy mi van. Hadd magyarázzam meg, hadd értsem meg az egészet. Csak egyetlen egy nap. Veled.

'miért nem olvashatja ezt el?'

                                                                                                                          -B